Page 202 - Roma rapszódia

– Hozza ide Orsós Milénát! Vérátömlesztést adunk a fiúnak.
A nővér kérdezés nélkül szót fogadott, és betolta Milénát a szobába. A lány nem volt ébren, de állapota stabil volt. Arca álmában kipirult, békésen aludt.
– Helyezze a karjukat egymás mellé, és tegyen be neki egy zárt katétert! Én is ezt teszem a fiúval.
Ahogy a helyükre kerültek az eszközök, Miléna elkezdett mozgolódni. Halkan kérdezte:
– Mit csinál?
Vidics szitkozódott magában, és megkérte a nővért, hogy szedje le a csöveket Milénáról. Ekkor Miléna megpillantotta Sztefánt.
– Sztefán hogy van? Kérem, kérem mondja meg az igazat! Az orvos a lányhoz fordult.
– Ismered?
A lány büszkén válaszolt:
– A vőlegényem.
Az orvos figyelmesen nézte.
– Hát, akartam neki adni egy kicsit a te véredből, mert nagyon
nagyon beteg.
Miléna minden megmaradt erejét összeszedve megmarkolta az
orvos karját.
– Adja oda neki az összes vérem! Élnie kell, az ő élete fontosabb,
mint az enyém!
– Ti cigányok – elnézést, romák – túldramatizáltok mindent.
Remélem, hogy mindkettőtöket életben tudom tartani. Nővér, rakja vissza!
Megtörtént a szokatlan vérátömlesztés. Miléna és Sztefán karját tűk és csövecskék kötötték össze. Miléna ismét lassan álomba merült, de előtte még ezt suttogta:
201