Page 26 - Roma rapszódia

elkapni a lány pillantását, de az félénk tekintetét a földre szegezte és kurta fejbólintással az ajtó felé fordult.
Hamid mozdulatlanul állt és Ivánt figyelte. Mosolygott, két ujját összeszorítva pöfékelést utánozva cigarettát kért. Iván megrázta a fejét. Szerette volna felvilágosítani, hogy egy ilyen kisfiúnak mint Hamid nem lenne szabad cigarettáznia, de az ötlet, hogy a dohányzás egészségügyi ártalmairól tartson előadást egy gyereknek, akinek szeme láttára gyilkolták meg a családját, s talán nővére megerőszakolásának is tanúja volt, nem tűnt valami helyénvalónak. Azonban észrevette, hogy a fiú keresi a társaságát, így hát hívta, hogy csatlakozzon hozzá. Az interjú során megtudta, hogy a fiú mindent megért, de nem tud beszélni, és kissé „együgyű”. Ez az utóbbi megállapítás szöget ütött a fejében, mivel volt valami vele született furfangosság Hamid viselkedésében.
Az irodához értek, és Iván megkérte Hamidot, hogy várjon rá. Egy húsz centiméter hosszú tilinkóval tért vissza. Nem volt az sem furulya, sem fuvola, hanem valami a kettő között. Odaadta új fiatal barátjának. Hamid fogta a furulyát és mosolygott.
– Figyelj, Hamid, tanulj meg játszani rajta! Nem fontos, hogy hangzik, csak próbáld meg, és hangold össze a dallamokat az érzéseiddel!
Hamid vigyorgott, tisztelgett és lefelé szökdécselt az úton. Iván látta, hogy eltűnik a faházban, és azon vette észre magát, hogy Jászmina alakját fürkészi, ha csak egy pillantásra láthatná. A hideg éjszakában ismerős hang ütötte meg a fülét.
– Zágráb, gyere igyunk egy sört és harapjunk valami szalámit! Közben megtervezzük, hogyan lehet a világ harmonikus, békés hely, ahol a muzulmánok, szerbek, horvátok és romák szeretetben együtt élnek, ahogyan azt Tito akarta...
25