Page 24 - Roma rapszódia

**** *
Jászmina a kunyhójuk melletti mosdóban álldogált. Kinyitotta a borítékot és kihúzott belőle egy papírt. Öröm árasztotta el, amikor megtudta, hogy nem terhes. A papírt és a borítékot a vécékagylóba dobta és leöblítette vízzel. Aztán csak állt mozdulatlanul. A gondolatok egymást kergették a fejében, nem is annyira a múltról hanem a jövőről. Ha terhes lett volna, legalább lett volna egy gyereke, de mivel sohasem fog férjhez menni, sohasem fogja megtudni, hogy milyen az, amikor megszoptatja a gyermekét, aki szereti őt, és ő viszontszeretheti. A gondolattól elfacsarodott a szíve.
**** *
Mária kilépett az utcára a kis pizzázóból Illicától nem messze. A szél hevesen fújt. Vastag, többrétegű ruházata fölé tekerte még hosszú, fekete gyapjú kendőjét is, hogy meg ne fagyjon, ha már kimerészkedett az utcára. Déli irányba indult, és a fogaskerekűvel feljutott az óvárosba, ahol még egy kicsit sétált. Megszokta, hogy a kőbejáratnál gyertyát gyújt a férjéért és gyermekéért. Ez a megemlékezés gyógyítólag hatott. Közben észrevette, hogy az „O mio bambino caro” dalt dúdolgatja magában. A melankolikus dallamban feloldódott mélységes fájdalma.
Egy ideig csendben állt a gyertyák sora előtt, ami az egyszerű kapualjat és a macskaköves utcát az emlékek szent helyévé változtatta. Majd visszafelé indult a belváros felé. Isten elhagyta, az üdvösség megcsalta – a megszokott, mély fájdalom kerítette hatalmába.
Azt sem tudta, merre jár, fájdalmában nem tudatosult benne, hogy a generációk óta változatlan utcákat rója. Egy sarkon befordult,
23