Page 23 - Roma rapszódia

néma kisöccséből. Valamiben különbözött, valamiben más volt ez a lány. Mi lehet az? A nővére szomorúságára emlékeztette. Benyúlt a fiókba és kivette Bibliáját. Már majdnem kinyitotta, amikor hőmérséklet-változás jelezte a „fő mintaelemző” érkezését.
– Zágráb, milyen volt...? – Iván felemelt kézzel állította le a kérdést, de azért válaszolt.
– Fekete zöld pöttyökkel.
– Zágráb, Zágráb, akkor tudod, mit kell tenned. Pakisztánba velük! Ivánt azonnal elöntötte a bűntudat, hogy azokon viccelődött,
akiknek szenvedéséről halvány fogalma sincs.
**** *
Nádzsi bajtársai holtteste felett állt. Nem látszott rajta semmilyen érzelem. Három fekete szakállas ember szögezte rá a puskát, nyakukban súlyos keresztek lógtak. Egyikük előrelépett. Magas volt, izmos, és barnászöld katonai terepruhát viselt.
Megszólította Nádzsit.
– Na, mit kezdjünk veled? Adjunk egy utolsó vacsorát, mielőtt meghalnál?
Nádzsi ránézett a férfire, akit nem ismert, de máris gyűlölt. Talán az volt, aki meggyalázta azt a fiatal roma lányt, akinek néma volt a kisöccse.
Elmosolyodott és megszólalt.
– Köszönöm, nem. Épp most ettünk. Lenn az út szélén volt egy szerb család. – Lefelé mutatott. – Ott lent... az anyjuk kicsit rád hasonlított, hasonló szakálla volt, mint neked. Miután megöltem, felnyársaltam és megsütöttem őket, de tudod a húsuk egy kicsit...
Mielőtt befejezte volna, egy golyót röpítettek egyenesen az arcába.
22