Page 30 - Roma rapszódia

Iván ránézett és mosolygott. Beletekintett a nyomtatványokba, majd ismét Jászminára emelte pillantását. Gyönyörű lány, semmi kétség. És sokkal kulturáltabb, tájékozottabb volt, mint ahogy eleinte gondolta, nagyon is kiismerte magát a körülötte zajló eseményekkel kapcsolatban. Azt mondta, hogy a tudását a rádiónak köszönheti és a könyveknek, amelyeket édesapja hozott neki a könyvtárból.
A fiú tisztában volt azzal, hogy nem kezdeményezhet vele kapcsolatot. A lány muzulmán volt ő pedig keresztény. Akármit lásson is az ember a filmekben, ha mindketten komolyan veszik a vallásukat, akkor egy mohamedán és egy keresztény nem házasodhatnak össze.
Ábrándozását Dárkó érkezése szakította meg.
– Emberek, vagy itt a világ vége, vagy pedig megérkezett az új rakomány Toylandből. A tömeg megvadult az utcákon, a cár meghalt, éhínség fenyeget...
Iván felemelte a kezét.
–Dárkó, elég! Azt akarod mondani, hogy érkezett egy új szállítmány?
Erre a fiatalember, akinek az ügyét Iván éppen intézte, felpattant és kirohant a szobából, sietségében majdnem feldöntve Dárkót. Dárkó fanyar mosollyal nézett utána:
– És így mentek le a vízhez, hitük vakságában.
Becsukta az ajtót maga mögött. Jászmina és Iván egyedül maradtak. Iván rámosolygott a lányra. Annyira kedvesnek és üdének tűnt a szörnyűséges megpróbáltatások ellenére is. Intett neki, hogy üljön le.
– Beszélgessünk?
A lány elmosolyodott, lábait keresztbe tette. Iván számára szokatlan volt a lány testbeszéde és mozdulatai. Egyszerűséget, ugyanakkor bizonyos fokú finomságot és előkelőséget sugárzott.
29