Page 32 - Roma rapszódia

**** *
Mária leült Pávity atya íróasztala elé. A szoba tele volt könyvekkel és iratokkal. A pap arról volt ismert, hogy sokat olvasott, továbbá liberálisnak tartották és nem helyeselték a protestánsokkal való gyakori találkozásait.
Nyugodtan, közbeszólás nélkül hallgatta végig Mária történetét a férjéről, gyermekéről, a dühről ás a gyűlöletről, amelyet érzett. Miután az asszony befejezte, a férfi némán ült egy ideig, s a szeme megtelt könnyel. Elővette zsebkendőjét és szemét törölgetve megszólalt:
– A gyűlölet olyan, mint a rákbetegség. Vagy kimetszed magadból, vagy elhatalmasodik rajtad. De nem tagadhatod le a létezését, meg se próbáld! Tanácsom a számodra a következő: találj egy szerbet, nem egy egészséges és erős felnőttet, hanem lehetőleg egy idős asszonyt, talán éppen egy özvegyet, vagy egy árvát, és szolgáld őt. Ne törődj a rossz érzéseiddel, csak tedd meg! Szolgáld, és rájössz, hogy annak az egy személynek a segítségével kigyógyulhatsz a gyűlöletből, és a szeretet kiirtja a rákot.
Mária nem tudott megszólalni. Nem akarta a pillanat szentségét megtörni kérdésekkel vagy megjegyzésekkel. A szobában csak a régi óra ketyegése hallatszott, és a szíve kalapált vadul.
**** *
Jászmina bekukucskált Iván irodájának az ablakán. A fiú a földön térdepelt, szent könyve előtte feküdt a kis asztalkán. Szeme csukva, ajkai mozogtak. Nyilvánvaló volt, hogy imádkozik. Megrendítette a látvány, de lelkiismeret-furdalása is volt, hogy belelátott egy ilyen intim jelenetbe. A fiú jó ember volt, a lány érezte. Jó ember.
31