Page 33 - Roma rapszódia

Iván visszaült az asztalához. A fiókból papírt és tollat vett elő. Írni kezdett.
„Kedves Apám,
Lehet, hogy furcsán fog ez hangzani, de épp most imádkoztam, és nagyon fontos dolog jutott az eszembe. Amikor elindultam ide a táborba, úgy jöttem el, hogy csúnyán viselkedtem. Nem törődtem sem a Te érzéseiddel sem édesanyáméival. Tiszteletlen voltam Veled, hibáztam. Tudom, hogy nem akartad, hogy ide jöjjek. Itt teljesen lefoglal, hogy segítsek másokon. Bocsánatot kérek amiatt, ahogyan beszéltem Veled. Becsüllek Téged és szeretnék tiszteletet mutatni irántad.”
A levelet a tábori életről és barátairól szóló hírekkel folytatta, azután aláírta, borítékba tette és a postázandók közé helyezte. Miközben ledőlt az ágyra, azon vette észre magát, hogy imádkozik. „Uram, a te akaratod a tiszteleten alapuló kapcsolat. Enélkül mindnyájan káoszban és anarchiában élnénk, mint itt ezek a szerencsétlen emberek. Add, hogy az életem engedelmességgel és jósággal teljen meg, nem lázadással és önzéssel. Segíts, engedelmeskednem Neked Jászmina iránti érzéseimmel kapcsolatban is!
A lelkiismerete azonnal felszabadult, és mély alvásba zuhant.
32