Page 34 - Roma rapszódia

5
Szerelem
Jászmina az ablakon keresztül figyelte a tavasz közeledtének jeleit. Az üde levegő frissességgel töltötte el, még akkor is, ha az életének nem volt értelme, és semmi oka sem volt a reménységre.
A táborban nem volt rossz dolguk, bár mindenféle híresztelések kaptak lábra. A legfontosabb alapelv az volt, hogy mindenki törődjön a saját dolgával, s hogy finom ételekhez és jó ruhákhoz jussanak a véget nem érő humanitárius segélyek készleteiből.
Több hét telt el azóta, hogy Hamiddal látogatni kezdték Iván irodáját. A dolgok kezdtek rendeződni, úgy látszott, hogy ők nagy valószínűséggel Németországba kerülnek majd egy kis roma közösségbe.
A lányt magát is meglepte, hogy beszélgetéseik során fokozatosan megnyílt Iván előtt, és habár volt benne némi félénkség, érezte hogy lassan barátság szövődik közöttük. A fiú megígérte, hogy bárhova kerül, írni fog neki. A köztük kialakult érzéseket testvéri vonzódásként kezelték, ám Jászmina tudta hogy valami sokkal mélyebb lapul a felszín alatt. Valami, amit nem ismertek fel, vagy önmaguknak sem merték bevallani.
A lánynak nagyon tetszett a fiú, de az vajon mit érzett iránta? Csak sajnálatot érezhetett... És egyáltalán hogyan engedheti meg magának, hogy ilyesmire gondoljon, amikor tudja, hogy nem létezik olyan férfi, akinek ő kellene. Miért is ábrándozik olyasmin, hogy valaha összekötik az életüket? A fiú vallásos volt, de nem vitte túlzásba. Szent könyve ott volt gyakran az asztalán, imádkozott, és
33