Page 41 - Roma rapszódia
P. 41

konfliktusok rendezésében. Arcán megadás tükröződött, miközben üdvözölte Ivánt, kezet rázott vele és megkérte, hogy üljön le.
– Úgy látszik, baj van. Vagyis két baj van.
Iván habozva nézett fel, nem tudta, mit is válaszoljon.
– Az első baj az, hogy van itt egy körülmetéletlen mohamedán, aki
igazából egy szerb falu bolondja. A második baj az, hogy a fogadott nővére a menzai pletyka szerint szerelmes egy alkalmazottba.
Iván csendben ült, de a gondolatai csak úgy száguldottak. A Pápa felállt, az ablakhoz lépett és kinézett.
–Iván, tiszta tábort kell üzemeltetnem. Senkit sem akadályozhatok meg abban, hogy érzései legyenek, de én vagyok itt a fertőtlenítő, különben szemétdomb lesz az egészből. Így aztán az lesz a legjobb, ha mindent elmondasz.
Iván a földet nézte és az igazgató cipőjét.
– A fiúról nem tudtam... de az igaz, hogy közöm van a lányhoz. A tábor igazgatója félbeszakította:
– Mi az, hogy közöd van hozzá?
– Szeretem.
Az bólintott, de nem mosolygott.
– És az mit jelent?
Iván vörös arccal szólalt meg:
– Nincs kapcsolat közöttünk, csak nagyon szeretjük egymást.
A Pápa az íróasztalának támaszkodott.
– Nézd fiam, jó gyerek vagy és az ilyen munka neked való. Amíg
Slobo szabadlábon van, itt nem lesz hiány munkában. Mondd meg nekem, hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani?
Iván meglepetten felnézett. A tábor igazgatója ismét megszólalt:
– Még fiatal vagy, de jusson eszedbe, hogy mit mondtak a szüleid a titói önigazgatásról, érted?
40














































































   39   40   41   42   43