Page 39 - Roma rapszódia

7
Az igazság
Kiabálás ás sikítás hallatszott az egyik Iván irodájához közeli házikó elől. Amikor Dárkó kinyitotta az ajtót, a hangzavar elöntötte a szobát.
–Zágráb, ahogy a Drávamentén szoktuk mondani a kukoricaföldeken: ha trágya tapad a csizmádhoz, jó parasztnak lenni, de amikor a trágya az arcodon landol, akkor jobb, ha proletár vagy. Hát, öregem, attól félek, hogy a kinti levegőben sok ma a trágya.
Iván kinézett és észrevette Jászminát, aki Hamidot magához szorította, miközben egy csapat asszony ordibált rájuk. Iván a helyszínre futott, hogy közbeléphessen.
Egy ötvenes évei körüli roma asszony állt az ordibálók élén. Ujjal mutogatott Hamidra, miközben Jászminára kiabált:
– Tudod te is, hogy igazat mondok! Csak három napja vagyok itt, de amint megláttam, tudtam hogy ez ő. Bizonyítsd be az ellenkezőjét, mutasd meg, hogy körülmetélt-e! És te, lehet hogy te is a szerbek oldalán állsz! Talán élvezted is őket!
Iván a tömegbe furakodott és mindenkit csendre utasított. Minden erejével megpróbálta eltitkolni, hogy szíve Jászminát félti, és hogy ki akarja őt szabadítani mindebből.
– Oké, oké mondja már el valaki, hogy mi is történik itt!
A hangadó asszony kiabálva ismét Hamidra mutogatott.
– Ez a kutya szerb! A lány egy hazug. Én a mellettük lévő faluból
vagyok. Ez a fiú szerb, én mondom nektek!
38