Page 40 - Roma rapszódia

Iván megkönnyebbült. Vagy bolond a nő, vagy pedig valami félreértés történt. Elnevette magát, próbálta csökkenteni a feszültséget.
– Ő muzulmán. A neve Hamid, ez valami tévedés.
Jászminára nézett és lúdbőrös lett a háta, mert észrevette, hogy valami nem stimmel. Megszólalt még egyszer, és azon igyekezett nagy erőfeszítéssel, hogy a hangja természetes maradjon.
–Jászmina és Hamid, gyertek velem az irodámba, hogy megbeszéljük a dolgokat!
Jászmina a szoba biztonságában sírva fakadt.
– Még neked sem mondhattam el, mert elvitték volna. Sztefán mentette meg az életemet, a faluból elvitt az erdőbe, biztonságos helyre. Körülbelül olyan idős mint az öcsém, aki meghalt, vagyis úgy gondolom, hogy halott, és...
Iván kezét gyengéden Jászmina vállára tette.
– Jól van, jól van, nem haragszom, de el kell mondanod nekem mindent!
Még mielőtt belekezdhetett volna még egyszer a kínzás, nemi erőszak és gyilkosság történetébe, és hogy hogyan menekült meg Sztefánnal, valaki kopogtatás nélkül benyitott.
– Bocs, Zágráb, tudod, hogy mitől zeng a tábor, és a Pápa azonnal látni akar.
Ivánnak mintha földbe gyökerezett volna a lába. Szíve a torkában dobogott.
– Dárkó, légy szíves maradj itt velük, és ne hagy itt őket, amíg vissza nem jöttem!
A keskeny sikátorok útvesztőjében futva tette meg az utat a főnök irodájáig. Kedveskedve a Pápának hívták. Józan ember volt, több éves tapasztalattal rendelkezett nagy projektek vezetésében és különösen
39