Page 42 - Roma rapszódia

Iván elmosolyodott.
– Kigondoltam egy tervet. Hadd vigyem el a fiút magammal vissza Zágrábba, és a nővérem gondoskodni fog róla. Kijelentjük őt innen, mintha bárhova máshová menne. A nővérem megkaphatná az étel jegyeit, és a többi. Én ezután átmegyek egy másik táborba, ami megoldja a másik problémát, hogy beleszerettem a lányba.
A Pápa mosolygott.
– Rendben van. És miután a lány elmegy, visszajöhetsz. Nem akarok végleg búcsút mondani neked.
Dárkó mosolygott, amikor Iván ismét megjelent a Pápával való beszélgetése után. Jászmina úgy ült ott, mintha jéggé dermedt volna, mozdulatlanul és szó nélkül. Iván halkan így szólt Dárkóhoz:
– Vidd el a fiút az ebédlőbe és szerezz neki valami ennivalót! Azután kérlek szedd össze a cuccait! Mindent megbeszéltünk a Pappal.
Amikor becsukódott az ajtó Dárkó és Hamid mögött, Iván halkan elsírta magát, miközben Jászmina felé nyújtotta kezét.
– Annyira sajnálom, Jászmina. Annyira sajnálom. Magamban kellett volna tartanom az érzelmeimet.
Jászmina még mindig zavarban volt és mozdulatlanul ült. Iván ismét megszólalt:
– Drasztikus lépést kell tennünk. Azt kértem az igazgatótól, hogy elvihessem a fiút Zágrábba. A nővéremnél fog lakni. Felhívom telefonon, és mindent elmagyarázok neki. Nekem is el kell hagynom ezt a tábort, mert amit irántad érzek kompromittálja az itteni helyzetet.
Jászmina halkan kérdezte:
– Mi lesz most? Mi lesz Sztefánnal, velem, veled?
A lány legszívesebben kiabált volna, hogy ez nem igazságos, ő
már annyit szenvedett, és most el fogja veszíteni mindkettejüket: a
41