Page 44 - Roma rapszódia

8
Békére találás
Mária a telefont szorongatta a kezében, és alig hitt a fülének. Ivánnak nem szólt a papnál tett látogatásáról.
– Tudom, hogy nagyon nehéz a döntés, és úgy gondoltam, előbb megkérdezlek. Egy órán belül ott tudok lenni nálad.
Az asszony letette a telefont. Érezte, hogy az egész teste remeg. A tükör elé lépett és belenézett. Eszébe jutott az az éjszaka, amikor megmondta a férjének, hogy terhes. A férfi úgy örült! Együtt kacagtak, és egy kívülálló szemében jókedvük nagyon éretlennek, majdhogy komolytalannak tűnhetett. A férfi leültette feleségét, majd levette a papucsát és megmasszírozta a talpát. Ő nevetett, és habár nehéz időket éltek az akkor kezdődött háború miatt, az élet annyira egyszerű volt a szerelem és a boldog várakozás miatt.
Most minden más volt. A férje halott, a gyermekét elveszítette. Egyedül maradt, és a szeretet, amely után sóvárgott, elérhetetlen volt számára. Meghittség után vágyott, de tudta, hogy azt csak a szeretetben találhatja meg, és nem alkalmi kapcsolatokban. Azonban szinte lehetetlennek tartotta, hogy szeretni tudjon. Nem hagyták nyugodni a pap szavai, hogy találjon egy gondoskodásra szoruló szerbet, és most, íme az ajtajához hoznak egyet!
Kopogtattak. Az órára nézett, csodálkozott, hogy máris eltelt egy óra. Az ajtó lassan kinyílt. Ott állt Iván és közvetlenül mögötte, az utolsó pár hét alatti költözések és változások miatt megszeppent kisfiú. Nagyra nyílt szeme sötétszürke, haja rendetlenül, rakoncátlanul lógott az arcába.
43