Page 56 - Roma rapszódia

–Be kell vallanom, Dárkó, nekem hiányzik a tábor, ha összehasonlítom a mostani steril hellyel. Az időm legnagyobb részét papírmunkával töltöm. Hiányoznak az emberek.
A villamos pár méternyire Mária lakótömbi lakásától rakta ki a zarándokot és a poétát. Az ajtó kinyílt, és Mária rájuk mosolygott. A háttérben Sztefán képregényt olvasgatott. Mária tekintete megakadt Dárkón, aki zavarában hebegett és nagyon megilletődöttnek tűnt.
Leültek, de Dárkó kínosan feszengett. Még soha életében nem látott szebb és vonzóbb asszonyt. Sztefán csatlakozott hozzájuk, és róla is beszélgettek, hogy a hatóságok jóváhagyták az örökbefogadást, és az ehhez kapcsolódó problémákról. Azon élcelődtek, hogy mennyire más lesz minden a háborúk után, amikor a délszlávok ismét felfedezik a bürokráciát, ami újra biztonságot nyújt majd nekik.
Dárkó a könyvespolchoz lépett és átfutotta a címeket. Leemelt egy könyvet, és megjegyzéseket fűzött hozzá. Iván csodálkozva hallgatta. A nemtörődöm, laza, mindenből viccet csináló Dárkó most mély filozófiai kérdésekről társalgott. Az asszony bólogatott, és úgy tűnt, kölcsönösen elbűvölték egymást.
– Uram, de fura világban élünk! – sóhajtott magában Iván.
**** *
Jászmina a tábor utcáin sétált. Mit jelenthetett valójában az álma? Isten beszélt-e hozzá, vagy pedig a tudata mélyéről jelentkezett? Jó volt egy kicsit egyedül, csendben lenni.
Élvezte a Nádzsival folytatott beszélgetéseket, de a férfi annyira vágyakozott a felesége után, és sérüléseiből sem gyógyult ki még, így nehéz volt mellette lenni. Most csendre vágyott, mert csak a csendben lehet igazán mélyen gondolkodni. Meg kell küzdenie a
55