Page 58 - Roma rapszódia

– Még sosem láttalak ilyennek. A nővérem teljesen elvarázsolt. Költészet, filozófia és... – Elváltoztatott hangon barátja okoskodó hanglejtését utánozta: – „Egyetértek veled, Mária, Nadia Jonke a legjobban őrzött titok a Nemzeti Operaházban.” Nekem meg mindig csak a kék pisiről beszélsz.
Dárkó felsóhajtott.
–A nővéred gyönyörű, de távol kell hogy tartsa magát a magamfajta fickóktól. Még hosszú utat kell megtennie, hogy újból szeretni tudjon.
Hirtelen visszatért szokott csipkelődő hangneméhez.
– És biztos, hogy valamelyikőtöket örökbe fogadták, mert az ki van zárva, hogy ugyanaz a méh hordott ki benneteket...
Iván hátba vágta barátját, de elkomolyodott. Benyúlt a kabátja zsebébe és kivett egy borítékot.
– Oda tudod ezt adni Jászminának a nevemben? Dárkó bólintott.
– Persze, de tudod hogy ő és...
– Tudom, tudom. Csak add oda neki, kérlek!
A két barát megölelte egymást, és Dárkó futott, hogy elérje a vonatot.
Iván elballagott a város központi teréhez. Vajon találkozik-e még egyszer Gábriel úrral, és beszélgethetnek-e? Tudta, hogy az érzelmei Jászmina iránt megváltoztak. Már nem az volt a legfőbb vágya, hogy a felesége legyen, hanem azt szerette volna, hogy a lány megbékéljen Istennel. Tudta, hogy egy ilyen kedves lénynek mint Jászmina, nehéz lesz belátnia, hogy szüksége van Isten bocsánatára. Hogy Jézus az ő bűne miatt is meghalt, ezt nehéz lesz elfogadnia. Mindenki számára azt a tényt a legnehezebb elfogadni, hogy az ember a bűne miatt el van választva Istentől. Lehet, hogy emberi mércével
57