Page 57 - Roma rapszódia

gyötrő emlékekkel. Eszébe jutott az a borzasztó éjszaka, amikor őt meggyalázták, a családját pedig elpusztították. Most először vette észre, hogy a vele történt szörnyűségeket mentségként használja saját hibáira.
Amikor a húga kijelentette, hogy majd egy falubeli fiatalemberhez megy férjhez, ő tudta, hogy nem ilyen házasságot kíván önmagának. A húgának lehet, hogy elég egy ilyen férj, de Jászmina azt gondolta, hogy ő többet ér, és hogy neki egy intelligens, városi férfivel kell összeházasodnia.
Eszébe jutott, milyen hétköznapi, kicsinyes dolgokról beszélgetett édesanyja a szomszédokkal. Ő nem akart rájuk hasonlítani, mert különbnek érezte magát. Vagy hogy hogyan viselkedett más alkalmakkor – és most nagyon szégyellte magát.
Eddig jogosnak gondolta a magatartását, hiszen áldozat volt. Senki sem gondolhatott róla semmi rosszat, hisz milyen borzasztó megpróbáltatást kellett átélnie. De talán az álom jelentése az, hogy Isten a piszkos, büdös rongyokkal nem a vele történt erőszakra utal, hanem az igazi énjére? Hogy ő nem is az a kedves lány, amilyennek őt mindenki hiszi?
Megtapintotta a homlokán a heget, a férfi megvetésének a jelét. Megállt a tábor szélén és a szántóföldeket nézte. A sebhelyet inkább a szívén kellene hordania, jelezve a megvetést, amelyet most saját maga iránt érzett önzése és beképzeltsége miatt. Ha az emberek tudnák, hogy milyen is ő a lelke legmélyén, nem éreznének szánalmat iránta.
**** *
Egy szó sem hangzott el a villamoson, miután elmentek Máriáéktól. Dárkó töprengett, Iván pedig zavarban volt. A pályaudvarra érve Iván törte meg a csendet:
56