Page 64 - Roma rapszódia
P. 64

13
Megváltás
Dárkó két órát zötyögött a vonaton Zágrábba, s most lassan ment felfelé a lépcsőn Iván szobája felé. Kopogtatott. Iván rápillantott az órára és csodálkozott, ki jöhet ilyen korán. Mióta új munkahelyén kezdett dolgozni, Zágráb külvárosában egy táborban, a szobája volt a menedék, ahol pihenhetett, gondolkodhatott, imádkozhatott és olvashatott.
– Ki az? – szólt ki.
– Egészségügyi ellenőr – válaszolt egy eltorzított hang.
Iván ajtót nyitott és Dárkót találta maga előtt.
– Mi az, meg akarod nézni, milyen színű a...
– Zágráb, olyan hírt hozok, amely ebből a nyomorult, szürke
reggelből tündöklő napsütést fog varázsolni.
Iván fáradtan mosolygott.
– Gyere be, készítek egy kávét.
– Hát Zágráb, attól tartok hogy félreinformáltalak. Lyukasfejű
Nádzsi valójában már nős, és csak plátói kapcsolatot ápolt a barátnőddel, Jászminával. A másik meg az...
Iván felemelte a hangját:
– Ember, ne játssz az érzéseimmel, ne tedd ezt velem!
Dárkó tiltakozva emelte fel a kezét.
–Ez az igazság, a tiszta igazság, öreg, városi, sápadt arcú
barátom!
Iván Dárkóra meredt.
–De a nővérem hívott! Látta őket a tévében, a táborban
63














































































   62   63   64   65   66