Page 66 - Roma rapszódia

Mária mosolygott.
– Sokat gondolkodtam ezen. Jó lenne, ha megbeszélhetném veled. Lehet hogy tanácsot tudsz nekem adni.
Dárkó mosolygott.
– Öcsédnek van valamije, ami sokkal igazibb, mint bármelyik tradicionális vallás: a muzulmán, a protestáns, a katolikus vagy a pravoszláv. Számára a hit valóság. Tudod, ő teljesen normális, de közben éli a hitét, ettől lélegzik. Megismertethetnéd Sztefánnal az ő pravoszláv kulturális hagyományait, de amellett – minek is nevezzük – Iván lelkiségét is.
Mária komoly tekintettel figyelte.
– Furcsa, hogy ezt mondod – válaszolta. – Az utóbbi pár hónap rákényszerített arra, hogy gondolkodjam az életről és a halálról és arról, hogy hogyan is kellene élnünk, de ez új számomra: „Tartsd meg az ilyen vagy olyan hagyományaidat, de legyen meg benned Iván lelkisége!” Tudod, még azt sem tudom, hogy milyen templomba jár.
Iván lépett be, és egy vastag borítékot nyújtott barátjának.
– Ha elveszíted, megöllek, de lassan és tompa kínzóeszközökkel. Dárkó felvont szemöldökkel nézett Máriára:
– A Békéljetek Meg Egymással Keresztény Gyülekezetbe? Nádzsi és felesége egyedül üldögéltek a szobájukban. Az asszony
kinyújtotta kezét és gyengéden megérintette párja arcát.
– Te vagy a legjóképűbb férfi a világon.
A férfi a földet nézte, majd felemelte tekintetét és felesége
szemébe nézett. A szenvedés hosszú éjszakája még nem múlt el, de új fejezet kezdődött, amelyben már derengett valamilyen fény. A barátjaira gondolt, akik már nincsenek. Vajon hol lehetnek most? A feleségével és kisfiával való találkozás túláradó örömébe nyugtalan szomorúság vegyült.
65