Page 68 - Roma rapszódia

hogy a kislány olyan szutykos volt, hogy utána ösztönösen a mosdóhoz lépett, hogy megmosakodjon.
Így van Istennel is. Mindnyájan koszosak vagyunk. Még a legnagyobb imádatunk és dicsőítésünk is tisztátalan a tiszta és szent Isten előtt. A legnagyobb jótetteink sem elegendőek, hogy előtte megállhassunk. Istennek kell lehajolnia hozzánk, megbocsátania bűneinket, mert szeret bennünket. Ugyanígy van ez Jászminával is. Semmit nem tehet, hogy Isten elfogadja, hanem ezt valaki már megtette érte. Megtette érte! Mélységes öröm árasztotta el a lelkét a megbocsátás miatt. Isten annyira valóságos volt, hogy érezte jelenlétét.
– Bocsáss meg, tisztíts meg, légy kegyelmes hozzám! Bűnös vagyok. Te vagy az Istenem, Te vagy az Uram, Te vagy a Megváltóm. Csendben lefeküdt és becsukta a szemét. Érezte a galambot, érezte a fehér ruhát, makulátlanul tiszta gyermeknek érezte magát.
67