Page 69 - Roma rapszódia

14
A kérdés
Máriánál voltak. A többiek, Sztefán, Mária és Dárkó elmentek egy vendéglőbe vacsorázni, hogy Jászmina és Iván egyedül lehessenek és beszélgethessenek. Dárkó és Mária jól összebarátkoztak. Sztefán boldog volt, először rövid életében.
Iván csendben hallgatta végig a történetet. A szemei megteltek könnyel, de megpróbált higgadt maradni. A lány beszélt az álmáról, a fiú leveléről, hogy nehezedtek rá a bűnei és hogyan szabadult meg Jézus által. Megköszönte neki a kedvességét és gyengédségét. Hogy ő más, mint a többi férfi a táborban, és hogy mellette tisztának érezte magát.
Kinézett az ablakon és mosolygott, mintha azt várná, hogy arra repüljön egy galamb.
– Kimondhatatlan, mennyire megkönnyebbült a szívem. Még mindig nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy a családom nem él. Aggódom a lelkük miatt, és hogy számukra már túl késő, de a szívemben tudom, hogy Isten azt teszi, ami helyes, és ez megvigasztal.
Iván letérdelt előtte.
–Szeretlek, Jászmina. Olyan szeretettel szeretlek, amely szolgálni akar téged, gondoskodni rólad, védelmezni... és a társad szeretnék lenni.
Pillanatnyi szünet után folytatta:
– Felajánlom neked a szeretetemet, és szeretnélek feleségül venni. Tudom, hogy még hosszú utat kell megtenned, hogy a
68