Page 75 - Roma rapszódia

melegsége, a kávé és a friss gyümölcs illata, háttérben a halk zene mintha a mennyország levegőjét árasztotta volna.
Iván és Jászmina már hat hónapja házasok voltak. Úgy viselkedtek, mintha csak hat órája lennének azok, mégis olyan nagy volt köztük az összhang, mintha egy életen át barátok lettek volna. Jászmina gyengéden cirógatta, olykor az arcához emelte Iván kezét. A férfi pedig időnként odaadással és szeretettel nézett a szemébe.
Mária Dárkó mellett ült. Szerelem fűzte őket össze, de Dárkó nagyon gyengéden ügyelt arra, hogy meg ne sértse Mária fájdalmát. Hiszen az asszony számára a kettős veszteség, férjének és gyermekének elvesztése még mindig sajgó seb volt.
Az asszony boldog volt. Először is, mert az öccse összeházasodott Jászminával, aki kedves és jóságos teremtés volt, s így iránta érzett anyai aggodalmai elmúlhattak. Aztán meg örült, hogy Sztefán örökbefogadása befejeződött, és hogy a fiú betöltötte a gyermektelenség okozta űrt az életében. Sztefán nagyszerűen beilleszkedett új családjába, és mindenki azt hitte hogy Mária az édesanyja. S végül Mária szerelmes volt Dárkóba. Szerette a türelméért, vicces természetéért. Biztonságban érezte magát mellette.
Dárkó megkocogtatta kanalával a poharat és felállt. Drámaias torokköszörülés után elkezdte beszédét:
– Uraim és hölgyeim, egy áldomást javasolok a legünnepeltebb pár javára ebben a füstös, lepusztult városban, amelyet úgy hívunk, hogy az új és fényes...
Iván horkolni kezdett, erre a lányok kacagásba törtek ki.
– Akár ki is nevethettek – folytatta Dárkó –, de ez egy új nap, amikor az álmok meg....
Mária nevetve szakította félbe:
74