Page 77 - Roma rapszódia

A férfi feléje fordult és fejét a vállára hajtotta. A nő megsimogatta, mint az édesanya a beteg gyermekét. A férfi zokogásban tört ki.
**** *
Szlavica egyedül állt az út mentén. Farmernadrág volt rajta és sárga póló, válláról kis retikül lógott. A Nagykanizsa és Zalakomár közti útszakasz előnyös volt a prostituáltaknak, de az épülő autópálya azt jelentette a többi lány számára is, hogy új területet kell keresniük. Fő kuncsaftok a teherautósofőrök voltak, akik el fognak tűnni ezekről a mellékutakról, ha egyszer befejezik az autópályát.
Megszólalt a mobiltelefonja. Nem sok embernek volt még mobilja. Főleg az üzletemberek használták, és sokan úgy gondolták, ez a hóbort hamarosan elmúlik. Számára a mobiltelefon a szakmájához tartozott.
A hang Angéláé. Egy közeli kanyarban dolgozott és csak úgy rácsörgetett. Szlavica szerette Angélát. Nem roma volt, mint ő, de hasonlóan gondolkoztak, és amikor találkoztak, mindig arról beszéltek, hogy itt hagyják ezt a foglalkozást, és együtt egy kis virágüzletet nyitnak. De most még ott állt az út szélén, az autók és a teherautók elhajtottak mellette. Az állandóak közül ma nem jött senki. Utálta, hogy ezt kell csinálnia, de azért döntött az ősi foglalkozás mellett, mert ezzel egy nap alatt több pénzt kereshetett, mint egy egész hónap alatt valamelyik gyárban – ha egyáltalán sikerült volna munkát találnia.
Miután átlépte a gátlásait, hogy saját testét vigye piacra, olyan volt, mintha belsőleg átalakult volna. Valójában nem volt visszaút. A mobiltelefon ismét megszólalt. Csendben hallgatta az üzenetet, majd sírni kezdett.
A nő testét az ágyra fektették. Gyapotruhát és szvettert viselt. Az ágytámla mögött virágcsokrok ékeskedtek, a holttest körül olcsó
76