Page 78 - Roma rapszódia

műanyag gyertyatartók. Csak a gyertyafény világított az egyszobás házban.
Olykor emberek jöttek be a szobába, s a holttest mellett álldogáltak egy darabig. Két idősebb ember ült az ágy melletti székeken, és időről időre igazítottak valamit a halott kezén vagy lábán. A fal mellett volt a nyitott koporsó. A temetkezési vállalat emberei nemrég jártak ott, és azt tanácsolták, hogy a holttestet ne hagyják az ágyon sokáig, mert ha kihűl, nehéz lesz a koporsóba helyezni.
Egy idősebb ember az ajtófélfának támaszkodott, hogy elállja a jövő-menők útját. Sörösüveget emelgetett buzgón a szájához. Egy fiatalasszonyhoz beszélt, aki elég értelmes kinézetű és majdhogynem jól öltözött volt.
– Szóltál a rokonoknak?
A nő bólintott.
– Álent leküldtük Zágrábba, hogy szóljon a fiának, de nem biztos
hogy eljön.
A férfi válaszolt:
– Ő változtatta meg a nevét, ugye?
– Igen, ő jó fiú, és nem csodálom, hogy itt hagyta ezt az egészet
– válaszolt a nő.
A férfi motyogott:
– Tudom, tudom. Mi van a rossz lánnyal? Megtaláltad?
– Igen, felhívtam a sarki boltból. Magyarországra telefonálni
kész vagyon.
**** *
Sztefán az ágyán feküdt. Mária a másik szobában valakivel telefonált. Gondterheltnek tűnt. A fiú felnézett a mennyezetre. Szerette, ahogy a kinti autók fényei visszaverődtek az ablaküvegen és körbekergették
77