Page 80 - Roma rapszódia

2
Az igazság
Jászmina törökülésben ült a padlón, egy karosszéknek támaszkodott. Kávéscsésze volt a kezében. Boszniai falusi öltözetet viselt, mint gyakran máskor is, amikor odahaza volt. A kendője a tarkóján megkötve, aranybarna hosszú haja elborította a hátát. Iván melegítő alsóban és pólóban ugyancsak egy csésze kávét szorongatott. A padlón ült és háttal a falnak dőlt. Mindketten hallgattak, és az előző estén tűnődtek.
Jászmina szólalt meg először.
– Hihetetlen, halvány sejtelmem sem volt róla.
Iván elmosolyodott, de rögtön el is komolyodott.
– Ez magyarázatot ad arra, hogy miért viccelődött állandóan.
Mintha távol akart volna tartani bennünket magától, hogy ne kerüljünk túl közel hozzá.
Pici szünetet tartott, szürcsölt egyet a csészéből és folytatta.
– De úgy tűnik, hogy te sem értetted a nyelvét. Hogy lehet ez?
– Én odahaza úgynevezett árli nyelven beszéltem, mindenhol
máshol pedig bosnyákul. Dárkó családja rudári, ahogyan mi hívjuk őket, ők magukat beásoknak nevezik. Az ő nyelvük hasonlít a román nyelvhez, és teljesen más, mint az enyém.
Iván bólogatott. Szeretettel nézett a feleségére. Számára ő volt a legszebb lány a világon. Megszólalt:
– Tehát Dárkó Horvátity valójában Dárkó Orsos. Megváltoztatta a nevét és elmenekült a vidékről, ahonnan származott. Horvátként kezdett új életet. Hihetetlen.
79