Page 81 - Roma rapszódia

Jászmina letette a kávéscsészét és odabújt Ivánhoz. A férfi átölelte. Olyan jó volt ebben a biztonságban.
– Úgy érzed, hogy félrevezettek? – kérdezte Ivánt.
– Nem, egyáltalán nem, csak aggódom miatta és Mária miatt is. Biztos vagyok benne, hogy a szüleimnek lesz erről mit mondani. Roma meny és netán még roma vő is...
A dolog vicces oldalát látva elnevette magát.
– Sajnálom Dárkót, hogy édesanyja meghalt, és hogy vissza kell mennie oda, ahonnan jött. Ez nagyon nehéz lesz.
Jászmina arra gondolt, hogy milyen jó a férje.
– Iván, tudod, hogy mi nagyon szeretjük egymást. Te az én uram vagy, és én engedelmeskedem neked.
Iván csókot nyomott felesége feje búbjára és jól megszorongatta. – Persze, de barátok is vagyunk, szeretők, férj és feleség.
– Tudom, tudom. De szeretném kérni az engedélyed valamivel
kapcsolatban.
A férfi elnevette magát.
– Nem szükséges így fogalmaznod.
A nő megfogta férje kezét.
–Tudom, de szeretném elvinni Máriát Dárkó falujába, és
segíteni mindkettőjükön. Én ismerem a roma szokásokat, és közvetítő lehetnék Mária felé, különösen abban, hogy megismerje a romákat.
Iván elgondolkodott. Jászmina folytatta volna, de ő gyengéden az asszony ajkára tette az ujját.
– Hadd gondolkodjam ezen egy picit!
Mindketten csendben voltak. A férfi tekintetét megragadta az ablak előtt álló terebélyes fa. Szerette ezt az öreg nagy fát, amely oly stabilnak tűnt. Arra gondolt, hogy a gyermekei majd úgy nőnek fel,
80