Page 83 - Roma rapszódia

– Az az ijesztő ebben, hogy esetleg más dolgokat is eltitkolsz. Én nem vagyok Jászmina, és nem természetes számomra, hogy mindenkiről jó véleménnyel legyek.
Dárkó hallgatott. Közben megérkeztek a buszpályaudvarra.
– Tegyél ki! Reménytelen a parkolás ezen a helyen. Itt jó lesz. Mária fájdalmat érzett amikor a férfi kiszállt. Szinte azonnal
autósor alakult ki mögöttük, a vezetők türelmetlenül dudáltak. Dárkó visszanézett. Az ajkaival a bocsánat szót formálta, s remélte, hogy a nő megérti, ha nem is hallja. Megfordult és gyors léptekkel felment a lépcsőn a pénztárak felé.
**** *
Szlavica az édesanyja holtteste mellett ült. Ide-oda ringatta magát, néha feljajdult, és siránkozva kérte számon Istentől a történteket. A falubeliek jöttek és mentek. Álldogáltak egy ideig, néhányan odamentek a holttesthez, felemelték a kezét vagy megsimogatták az arcát. Még több olcsó gyertyát hoztak, míg végül az egész szoba tele lett gyertyával és műanyag virágcsokrokkal.
Valaki eldobható fényképezőgéppel fényképezett. A sörösüveges ember, aki korábban az ajtó mellett állt, most egy székben szunyókált a szoba sarkában, az üres koporsó mellett. Egy kibontott zacskó pattogatott kukorica volt az ölében. A horkolása komikusan festette alá a fel-felhangzó sírást. Olykor gyerekek tévedtek be a szobába, megnézték a holttestet, és mielőtt kimentek, óvatosan csentek a pattogatott kukoricából.
Váratlanul új, fekete Mercedes állt meg a ház előtt. Nagydarab, kék öltönyös ember lépett a házba, inge kigombolva, a mellén arany kereszt. Megállt Szlavica mellett. Beszéd közben kicsillant az aranyfoga.
– Részvétem fejezem ki, pihenjen békében.
82