Page 84 - Roma rapszódia

Szlavica nem mozdult, rá sem nézett. Az újból megszólalt.
– Folytatnod kell a törlesztéseket helyette is. Ha úgy csinálod, ahogyan eddig, csak még teszel hozzá, tíz hónap alatt letudhatod.
Szlavica mozdulatlan maradt, és továbbra sem válaszolt.
– Ha megpróbálsz kibújni a fizetés alól, megöllek tégedet is és a bátyádat is.
Szlavica megfogta édesanyja élettelen kezét és siránkozni kezdett.
–A magyar oldalon is vannak embereink, úgyhogy nincs menekvés. Egyébként egy olyan fiatal lány, mint te, nagyon könnyen megkeresheti ezt a pénzt.
Szlavica fölállt és az emberre nézett. Bólintott és megszólalt:
– A koporsóba kell tennünk, mert kezd megmerevedni.
A nagydarab ember a közelállókra mutatott és megrúgta az alvó
férfit. Megragadták a halott nőt, és durván betuszkolták a koporsóba. Nehezen fért be, erőlködni kellett, hogy be tudják préselni.
**** *
Mária Sztefán mellett ült a kórház várótermében. Megpróbált bátorságot és optimizmust mutatni, hogy a fiú nyugodt maradjon. Sztefán még sohasem volt kórházban, és az ismeretlen hangok, a hosszú, visszhangos folyosók félelemmel töltötték el.
Beszólították őket egy kis vizsgálóba. Egy Mária korú nővér a sarokban sebészeti eszközöket rendezgetett. Sztefán megriadt és hányingere támadt.
Egy fiatal orvos lépett be. Barátságos és kedélyes viselkedése Sztefánra azonnal nyugtató hatással volt. Mária azon vette észre magát, hogy hálaadó imát mond, bár az utóbbi 24 órában egyáltalán nem érezte magát közel Istenhez. Az orvos nagy körültekintéssel látott neki a vizsgálathoz.
83