Page 85 - Roma rapszódia

3
Újból otthon
Dárkó kilépett a légkondicionált autóbuszból a délutáni napsütésbe. Kigombolta a kabátját. Az autóbuszállomás kopott és piszkos volt, s ez hozzájárult e város iránti ellenszenvéhez, amelyben gyermekkora nagy részét töltötte.
Rágyújtott és csendben álldogált egy ideig, hogy a nap sugarainak a melege átjárhassa. A zaj és benzinszag azonban továbbindulásra késztette. Hazafelé tartott. Útközben gondolatait próbálta rendezni, ezért nem ült buszra, hanem gyalogolt.
Súlyos bűntudata volt. Nem tudott elmenekülni az érzései elől, de kezelni sem tudta őket. Figyelte maga körül a járókelőket. Ezek mind rendes emberek, csak ő egy csaló gazember, aki oly sokáig titkolta kilétét. Nem csupán szégyellte magát, de zavartnak, tehetetlennek is érezte magát.
Az édesanyjára gondolt. Valójában nem is ismerte, mert kiskorában nevelőotthonba került. Ünnepek alkalmával hazajárt a falujába, de az édesanyja olyankor is majdnem mindig részeg volt. A férfi, akivel élt, gyűlölte őt, így a gyámügy úgy döntött, hogy szociális gondozó nélkül, aki őt megvédheti, nem látogathat haza.
A húgát azonban nagyon szerette és hiányzott neki. Már nyolc éve nem látta. Évek óta írogatott neki, a címét is megadta. Különböző okok miatt nem tért vissza a faluba, a lánynak viszont kellemetlen lett volna őt meglátogatnia.
Szégyellte magát a múltja miatt, és a bűntudat elhatalmasodott a szívében. Nem akarta, hogy kiderüljön róla az igazság, de az
84