Page 82 - Roma rapszódia

hogy felnéznek erre a fára, amely mindig ott lesz mint az állandóság szimbóluma.
Felesége álla alá nyúlt és a szemébe nézett.
– Rendben, de van egy ötletem. Menj fel Máriával Muraközbe, és segíts neki megérteni a dolgokat, én pedig lemegyek Boszniába a te faludba, és megpróbálom felkeresni a szüleid sírját és Sztefán szüleiét. Megnézem, hogy rendben vannak-e.
Jászmina sírva fakadt és szorosan a férjéhez simult.
**** *
Mária nagy forgalomban vezetett az autóbusz pályaudvar felé. Dárkó mellette ült, és gondolataiba mélyedve nézett ki az ablakon.
– Sajnálom, Mária, már korábban el kellett volna mondanom neked ezeket a dolgokat. Mindig az járt a fejemben, hogy megvárom a megfelelő pillanatot, de az úgy látszik, sohasem jött el.
A nő bólintott:
– Odaadtam neked a szívemet, Dárkó. Tudom, hogy lassítani akartál az én érdekemben, de most már késő. Már a tied a szívem.
Dárkó szomorú tekintettel nézett rá.
– Úgy érzed, hogy becsaptalak?
– Nem, inkább össze vagyok zavarva. Miért gondolod, hogy
számít nekem a származásod?
A férfi az ablakon keresztül látta, hogy a villamosmegállónál
néhány roma asszony régi ruhadarabok mellett kuporog és kínálgatja eladásra őket.
– Kettős életet éltem egész életemen keresztül. Ez már annyira természetes számomra, hogy észre sem veszem, hogy szerepet játszom.
Mária összeszorította az ajkát, majd megszólalt.
81