Page 95 - Roma rapszódia

Mária közbe akart szólni, hogy ha valakit feleségül akarsz venni, akkor fontos az igazság, de inkább hallgatott. Ez egy teljesen más világ.
Jászmina témát változtatott.
–Dárkó, vidd el talán Máriát sétálni a faluba, én pedig elbeszélgetek Szlavicával, cigánylány a cigánylánnyal.
A falu elég csendes volt, részben a halott iránti tiszteletből, részben az este közeledte miatt. A házakban kezdtek nyugovóra térni. Séta közben Mária lassan lehiggadt. Dárkó törte meg a csendet:
– Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy mindezt nem osztottam meg veled hamarabb, de szeretném, ha tudnád hogy nincs több titkolnivalóm. Nem kell attól félned, hogy rejtegetek előled valamit.
Mária bólintott. A férfi folytatta:
– Rájöttem, hogy mennyire szeretlek, Mária, és hogy mennyire szeretnélek feleségül venni. És szeretnék Sztefán apja is lenni. Nem tudok nélküled élni.
Mária megállt és a szemébe nézett. Tudta, hogy az igazat mondja. Remegő hangon suttogta:
– És én sem tudok nélküled élni.
Szorosan átölelték egymást a csendes éjszakában.
**** *
Jászmina rámosolygott Szlavicára, majd kedvesen megszólalt:
– Te prostituált vagy, ugye?
Ez az egyenes beszéd máskor sértő lett volna, de kettejük között
nem volt az.
– Igen, honnan tudod? Jászmina új barátnőjére nézett. – Isten megsúgta nekem.
94