Page 93 - Roma rapszódia

Meg kellett küzdenie ezzel, mivel bosnyák lányt szeretett, de ő egy roma bosnyák volt, ugyanakkor egy árli roma bosnyák, ami teljesen más, mint a kalderás boszniai roma. Jászmina és ő eldöntötték, hogy a gyerekeiket arra fogják tanítani, hogy a beskatulyázásnak nincs semmi értelme. Isten nem a bőrük színe, nyelvük vagy vallásuk alapján fogja őket megítélni, hanem a Vele való kapcsolatuk és mások iránti szeretetük és szolgálatkészségük alapján, még akkor is, ha azok az ellenfeleik.
A kis patakon átugorva visszanézett az egykori falucskára. A romokat ledózerolták, csak az üres terület maradt. A hely hangulata elgondolkodtatta. Azt várta, hogy a mészárláson nevető gonosz démonok még mindig ott fognak időzni, hogy az őrült öldöklés e helyére visszatérő embereket kísértsék. De nem a gonosz jelenlétét érezte, inkább valaminek a hiányát. Mint a jászenováci haláltáborban, ugyanaz az üresség és pusztulás érzete lógott a levegőben.
Térdre borult, hogy csendben imádkozzon. Gondolatai elcsendesedtek, szeme megtelt könnyel. Elszörnyedt, hogy az Isten képére teremtett ember ilyen mély gyűlöletet tud érezni a másik ember iránt.
A sötétség lassan kezdett leereszkedni. Nem érzett félelmet, csak csodálatot. Széttekintett a nagy pusztaságban, majd elindult a főúton vissza a városba. Reggel frissen akarta folytatni a lánc keresését, és még azt is meg akarta tudni, hogy hol van eltemetve Jászmina családja.
**** *
Máriának és Jászminának az ágyon jutott hely, Szlavica és Dárkó a székeken ültek. Máriát megdöbbentette mindaz, amit hallott és látott. Mint a legtöbb horvát, eddig ő sem járt még roma faluban.
92