Page 91 - Roma rapszódia

– Prostitúcióval foglalkozom a határon túl, Magyarországon. Dárkó mélyen a húga szemébe nézett.
– Milyen gyakran kell dolgoznod?
Szlavica lesütötte a szemét.
– Minden nap. Ezek rossz emberek, Dárkó, azzal fenyegettek, hogy megölnek, és téged is, ha nem adok nekik pénzt.
Dárkó az ablakhoz ment és a falut nézte. Ezért akart ebből a közegből kikerülni és távol kerülni a mindennapi reménytelenségtől és iszonyattól. Igyekezett megőrizni nyugalmát, de érezte hogy gyűl benne a harag nem csak az uzsorás ellen, hanem valójában az egész világ, s talán még Isten ellen is, mert megengedi hogy egyáltalán létezzenek ilyen helyek. Megfordult és kitárta karját a húga felé, akinek fáradt teste szinte beleroskadt bátyja erős karjaiba.
– Figyelj rám, majd én elintézem a pénzt, de ott kell hagynod az utcát. Én eltartalak és gondot viselek rólad, de magad mögött kell hagynod ezt az életet, megértetted?
Váratlanul kopogtattak. Zavartan néztek egymásra, hiszen a beások nem szoktak kopogni. Szlavica kinyitotta az ajtót. Jászmina és Mária álltak kint a sötétben.
90