Page 90 - Roma rapszódia

– Sajnálom, hogy anyád meghalt, nyugodjék békében! Rendes húgod van, ő gondoskodik a törlesztésről. Na én csak be akartam ugrani, részvétet nyilvánítani, és emlékeztetni a húgodat, hogy nekem csütörtökre kell a pénz.
Dárkó a húgára nézett, aki a földet bámulta.
– Rendben, nekem mennem kell. Részvétem. Szlavica, jól nézel ki, csütörtökön találkozunk.
Újból elvakította őket a nyitott ajtón keresztül beáradó autólámpa fénye. Miután becsukódott az ajtó, megszűnt a gonosz szinte tapintható jelenlétének érzete.
Szemük újra megszokta a sötétet. Dárkó bort töltött mindkettőjüknek és megszólalt:
– Tudod mit, mondj el nekem szépen sorban mindent!
Szlavica ivott a poharából és a táskájába nyúlt cigarettáért.
– Anyu pénzt kért kölcsön az egyik barátja számára, aki egy régi,
rozoga autót akart venni. Az autó lerobbant, a barátja elhagyta, mi pedig itt maradtunk az adóssággal.
Dárkó is kortyolt a borából, bár azt kezdte érezni, hogy minden egyes korttyal szaporítja annak a sok millió ostobának a számát, akiket az alkohol romlásba döntött. Együttérzéssel nézte a húgát.
– Még mennyivel tartozol?
– Ugyanannyival, mint amennyit felvettünk. Idáig csak a kamatot fizettük, amely havonta 50%. Tudod, hogy megy ez.
Dárkó felemelte a poharát és nézegette.
– Hogy tudod visszafizetni, hiszen te nem a családi pótlékból élsz.
Szlavica a bátyjára nézett és tudta, hogy nem titkolózhat tovább. Valamelyik falubéli úgyis hamarosan elmondaná neki. Vontatottan szólalt meg:
89