Page 88 - Roma rapszódia

Megsimogatta a férfi arcát.
– Hazajöttél!
Dárkó ismét bólintott, intett neki, hogy üljön le, majd ő is
odahúzott egy széket és megfogta a kezét.
Szlavica most közelről nézhette a bátyját. A füle és a nyaka tiszta
volt, kölnivíz friss illatát érezte, és a ruhái is újnak tűntek. A lányt szinte túláradó büszkeség öntötte el.
Elmosolyodott és megszólalt:
– Pont időben értél ide. Hamarosan megérkeznek a sírásók. Fizettem a zenészeknek, mert ő is így szerette volna.
Dárkó az édesanyja holttestére nézett. Anyja szinte valamennyi vele kapcsolatos emlékében részeg volt. Nem volt benne semmi felelősség a gyermekei iránt, és a hozzá csapódó férfiak mind egytől egyig gonoszok voltak. Szeretetet keresgélt a szívében, de nem talált.
Húga vállán a tetoválások kötötték le a figyelmét. Sötétkék festékkel férfinevek voltak belevésve a bőrébe, hogy tanúskodjanak a családi hagyomány folytatásáról.
A ház előtti tömeg mozgolódni kezdett, ami azt jelentette, hogy a kocsi és a zenészek megérkeztek. A bandának hat férfitagja volt. Nagy hasukon feszült a ruha. Bizonyos távolságra álltak meg a falubéliektől, jelezve, hogy magasabbrangúnak tarják magukat.
Odavonszolták a kocsit, ami nem volt más, mint négy rozsdás kerékre helyezett deszkadarab. A koporsót majdnem leejtették, mikor kicipelték a kocsira. Egy kisfiú kezébe nyomták a keresztet, ő ment a temetési menet élén. Közvetlen a koporsó mögött lépkedett Dárkó és Szlavica, ők képviselték a családot.
A banda a koporsó előtt vonult és gyászzenét játszott. Ezután következett a falu népe kisebb csoportokban. Nem temetési
87