Page 12 - Roma rapszódia

– Ugye, tudod, hogy miért kell ezt tennem?
A nő gyengéden kibontakozott testvére öleléséből és megsimogattaavállát. – Nem, igazából nem tudom. Olyan sokan szorulnak segítségre a sajátjaink közül is, miért kell pont a romákhoz menned? Ők annyira mások. Idegen leszel közöttük.
A fiú a az asszony szemébe nézett. A nővére többet tudott erről a nyomorult háborúról, mint sokan mások. A férje alig három hónapi házasság után esett el, és ő a halála miatti bánatban elvetélte gyermeküket. Habár erős személyiség volt, mélységes szomorúság járta át.
– Hát legalább írjunk egymásnak! A nő bólintott. Elindultak.
**** *
Négy fiatalember ülte körül az erdőben a kis tábortüzet. Nedves egyenruháik párologtak a pár apró fahasáb melegétől. Fegyvereik és hátizsákjaik a lábuknál hevertek. Durva, szutykos kezükben húsdarabokat szorongattak, azokat rágcsálták elszántan. A levegő hideg és nedves volt, a csendben csak az erdő kis állatainak neszezése hallatszott. Lassan beszélgetni kezdtek.
Nádzsi Ahmedovity a társaira nézett.
– Még soha nem ettem disznóhúst, nem is olyan rossz.
Mellette ülő társa zsíros szájjal vigyorgott.
– Mit is mondhatnék neked, te hitvány muzulmán? Add ide a
bort!
Mind a négyen röhögésben törtek ki.
Egy üres szerb faluból jöttek, ahonnan a lakosság elmenekült a
bosszú elől. A fiatalemberek átkutatták a házakat, mígnem valóságos kincsre bukkantak egy élelmiszerrel teli konyha alakjában.
11