Page 133 - Roma rapszódia

Szemra mosolygott.
– Ahogy beszélt, abból láttam, hogy vallásos. Ez kicsit furcsa, mivel otthon ilyesmit nem hallottam. Lehet, hogy anya kicsit ilyen volt, de egyébként nem tartottuk fontosnak.
Jászmina családjáról hallva elszomorodott.
– Hát erről beszélhetünk később. De ez az otthon egy biztonságos és tiszta hely, ahol szeretet és bizalom uralkodik.
Iván visszatért a szobába egy kávéscsészékkel és süteménnyel megrakott tálcával. Az asztalra tette és töltött a testvéreknek. Azután halkan megszólalt:
– Sztefán nincs valami jól, és az orvosok azt javasolták, hogy tennünk kéne valamit, amitől megjönne az élni vágyása. Indulhatunk most a kórházba? Azután visszajöhetünk enni, én alszom egyet, ti meg beszélgethettek. Később meg meglátjuk, hogy mit tehetünk Dárkó húgáért, Szlavicáért.
**** *
Sztefán továbbra is aludt, és csak néha-néha mozdult meg. Dárkó Mária mellé ült az ágyra és megsimogatta a haját.
– Fáradt vagy. Ragaszkodnom kellett volna ahhoz, hogy pihenj. A nő megcsókolta a kezét.
– Te is fáradt vagy, és Szlavicáért is aggódsz.
A férfi rámosolygott és boldogság fogta el, hogy mennyire szereti
ezt az asszonyt.
– Tudod, sok fájdalomba és szenvedésbe kerül, hogy megtudd:
mi a legfontosabb az életben. Én állandóan Istenről gondolkodom és vele beszélek. Még nem érkeztem meg, de olyan, mintha úton lennék. Olyan ez, mintha lassan felgyulladnának a fények a szívemben. Azzal is tisztában vagyok, mennyire szeretlek, és hogy
132