Page 134 - Roma rapszódia

szükségem van rád, és bármit megtennék azért, hogy az életed teljes és boldog legyen.
Pillanatnyi szünetet tartott.
– Furcsa érzésem van azonban. Hiszem, hogy Sztefán jobban lesz, de a húgom meg fog halni.
Mária a mellére hajtotta a fejét.
– Én is úgy érzem, hogy Isten nem fogja elvenni tőlünk Sztefánt, és hogy valamire fel akarja használni.
Dárkó nagyot sóhajtott.
–Arra gondoltam, hogy elhozom a húgom hozzám, hogy nyugodtabb helyen legyen, amikor meghal. Vagy ha nem, akkor én költözöm oda a haláláig és kellemesebbé teszem azt a házat. Szeretném, ha életében először lenne fürdőkádja és mosdója.
Az ajtón gyengéd kopogás hallatszott. Iván lépett be. Megcsókolta a nővérét, majd megölelte Dárkót. Dárkó szólalt meg először.
– Hol voltál? Biztosan egész éjszaka vezettél.
Iván mosolygott.
– Igen, de megérte. Itt van velem Jászmina és a húga, Szemra.
Bejöhetnek? Hadd lássuk, a látogatásuk segít-e Sztefánnak.
A két testvér kézenfogva jött be. A köszöntések és a kölcsönös bemutatkozás után székeket húztak Sztefán ágya köré. Jászmina
megsimogatta a fejét.
– Sztefán, én vagyok az, Jászmina.
A fiú lassan kinyitotta a szemét.
– Itt van a húgom, Szemra, él, nem halt meg.
A fiú szeme tágabbra nyílt, és mintha érdeklődés csillant volna
fel benne. Szemra vette át a szót.
– Látod, Sztefán, itt vagyok.
És amiben az orvosok reménykedtek, megtörtént. Valami csoda
133