Page 136 - Roma rapszódia
P. 136
12
Három héttel később
Szlavica Dárkó egyik szobájában feküdt. Az ágya mellett kis asztal, rajta egy babaház, olcsó gyermek sminkkészlet, egy kis mackó, lányoknak való napló, színes gyöngyök, ceruzák és gyermekkönyvek. Dárkó elhatározta, hogy olyan dolgokkal veszi körül Szlavicát, amelyek hiányoztak a gyermekkorából. Élete utolsó napjaiban távol akarták tartani a fájdalommal teli világtól, hogy védettségben élhessen szerető családtagok között.
Egyre törékenyebb lett, mint egy kisgyermek. Már alig tudott enni, így bátyja grépfrútot vágott darabkákra, és egy ezüst pohárba rakta jégdarabok tetejére. Szlavica ezt szürcsölgette. Szerette a grépfrút savanykás ízét.
Nagyon szerette a bátyját és büszke volt rá. Egyre ismételgette, hogy jó döntés volt, hogy Dárkó otthagyta a falut, de az is jó, hogy már nem menekül beás származása elől.
Egyre világosabb lett mindenki számára, hogy élete vége közel van. Esténként megkérte a bátyját, hogy olvasson neki a Bibliából, és együtt imádkoztak nagyon egyszerű kis imákat, hálát adtak és egyenként kértek áldást az ismerősökre. A lány gyakran mondogatta, hogy bárcsak Isten küldene az ő népéhez egy embert, aki lefordítaná a Bibliát beás nyelvre, hogy a maguk módján szerethessék az Igét.
Dárkó engedélyt kapott a munkáltatójától, hogy ameddig csak szükséges, gondozhassa a testvérét, így hát összes idejét ápolására szentelte.
135
