Page 147 - Roma rapszódia

**** *
Jancsi csak elmosódottan látta unokatestvérét a sok megivott bor miatt. Az újból felé nyújtotta a borosüveget.
– Nahát, apa vagyok, gyermekem van. De átok ül rajta, nyomorék. Mind meg lettünk átkozva, soha nem lett volna szabad elvennem ezt az ostoba nőt. Annyira ostoba!
Jancsi unokatestvére a szoba másik végébe nézett.
– Csak azért ostoba, mert hozzád ment. Senki más nem ment volna hozzád.
–Tudom, tudom! – nevetett Jancsi. Megitta a tizenötödik pohár borát is. – Tudom, de fizetnie kell! – Merev szája alig tudta megformálni a szavakat. Ismét röhögött.
–Emlékszel, amikor gyerekkorunkban megfogtunk néhány kiskutyát és lassan megfojtottuk őket?
Az unokatestvér odadobott neki egy pornó újságot.
– Olvasd ezt, ettől férfi leszel!
Jancsi egy pillantást vetett az ocsmány képekre, majd vihogva
folytatta.
– Nem, figyelj rám! Ugyanazt fogom tenni a feleségemmel, mint
azokkal a kiskutyákkal. Megteszem, meg én!
**** *
Rádován szépen gondozott, kertes ház előtt állt. Egy középkorú horvát nő állt előtte. Kedvesen mosolygott, kezében pórázt tartott, amelyhez egy fiatal labrador volt kötve. A hölgy arca korát megcáfolóan szép volt. Bólintott, megérintette Rádován vállát. Kezet fogtak, Rádován elindult. Az asszony az ajtóból figyelte a férfi távozását. Rádován visszafordult, mosolygott és búcsút intettek egymásnak.
146