Page 16 - Roma rapszódia

– Tehát itt fogok ülni, kikérdezem az embereket és eldöntöm, hogy Amerikába, Németországba vagy Ausztráliába menjenek-e, vagy itt maradjanak?
Dárkó bólintott.
– Így van, de ne feledd, Zágráb, hogy a kéket pisilők Amerikába menjenek.
Azzal kuncogva elhagyta a helységet.
Iván leült az asztalhoz és kinézett az ablakon. Egy sor vontatható faházat látott, amelyek ideiglenes otthonként szolgáltak másoknak is, akárcsak neki. Ezek az emberek, akik valaha falvakban és városokban éltek, most hajléktalanként mintha csak bábuk lennének egy nagyszabású játékban. Elkezdte kicsomagolni kevéske holmiját. Bibliáját a felső fiókba helyezte, a szülei és nővére fényképét pedig a kis asztali naptár mellé. Egy kis rádiót tett az asztalra és addig tekergette az állomáskereső gombot, amíg nem talált valami elbódító dzsessz zenét.
**** *
Mária íróasztala mellet ült és levelet írt az öccsének. A falióra arra biztatta, hogy halassza máskorra a levélírást, mivel nagyon fáradt volt és kimerítette ez a nap. Ellenszegült az órának. Újabban csak a megújulás és reménység után sóvárgó város felett felkelő nap jöttével szunnyadt nyugtalan álomba. Egyik kezében a tollat tartotta, másikkal hasát simította meg és keresztülhúzott vágyaira gondolt, miközben halott férje fényképét nézte. Újabb könnyáztatta éjszaka kezdődött.
**** *
15