Page 18 - Roma rapszódia

Jászmina szemét könnyek öntötték el. Arcát Sztefán, azaz Hamid ölébe rejtette.
Nádzsi kivett egy takarót a hátizsákjából és azzal gyengéden betakarta összetört testét. Olyan kedves és ártatlan lány! Vajon ezek után milyen élet vár rá? Senki sem akarja majd feleségül venni, az is lehet, hogy terhes lett, és a tiszta roma lányok között vannak, akik nem engednének meg egy abortuszt. A saját családja is elutasítaná, nincs számára semmi remény. Jobb lett volna, ha meghal. Csendben megint káromkodott egyet.
Egy másik férfi tüzet gyújtott és húst sütött. Magához intette Nádzsit:
–Azt mondd nekik, hogy szarvas! Nem lehet észrevenni a különbséget, és lehet, hogy nem esznek belőle, ha tudják, hogy disznóhús.
Kis idő múlva három ember érkezett hordágyat cipelve. Jászminát már a gondolattól is a rosszullét kerülgette, hogy férfi érjen hozzá. Nagy megkönnyebbülésére egy harmincas éveiben járó, izmos nő lépett hozzá.
A nő mosolygott, lágy hangon beszélt hozzá, míg gyengéden megfogta a vállát, és anélkül, hogy beleegyezését kérte volna, injekciót adott neki. Még eljutott a fülébe a biztatás: „Rögtön hat”, s csend és nyugalom borult az elméjére. Eltűnt a fájdalom, ernyedten feküdt. Mintha angyalokká változtak volna a körülötte levő emberek. Erőteljes zokogás rázta, amely furcsa módon társult a nyugalom érzetével. „Ó, de jó, köszönöm szépen!” Amikor a hordágyra emelték, kinyújtott karjával Hamid kezét kereste. Majd mély álomba zuhant.
17