Page 20 - Roma rapszódia

– Ha terhes lettél, meg lehet szakítani, de a döntést neked kell meghoznod.
Jászminában semmilyen érzelmet nem váltottak ki ezek a szavak. – Mikor tudod megmondani, hogy az vagyok-e, vagy sem?
– Kell még egy kis idő hozzá. Most azonban még úgysem mehetsz
sehová, túlságosan beteg vagy. Még visszajövök és gondozlak.
Az asszony ismét beadott a lánynak egy injekciót. Jászmina a falat nézte, köszönetként erőtlenül biccentett. Úgy érezte, hogy süllyed, és mintha édesapja lépkedne a ház felé, hóna alatt újság,
és mosolyog.
**** *
Mária a folyót bámulta. Déli irányban lakótelep húzódott, azelőtt az összetartozás, a találkozások helye, most pedig milyen távoli és idegen. Nézte a méltóságosan hömpölygő mély vizet. Átvillant az agyán: Mi lenne, ha beleugrana? Elképzelte, ahogy elmerül, és levegő után kapkod. Megremegett.
Életének semmi értelme sem volt, de a haláltól is visszahőkölt. Mint másokat, őt is elborította a szinte kézzel fogható reménytelenség. Lelkére nyomasztó fáradtság nehezedett, melyet át- meg átszőtt a visszafojtott harag.
Látta magát kisgyermekként, ahogyan a családjával az óváros felé sétálnak. Itt van még mindig a régi falba akasztott vastag vaslánc, mely gyermekkorát felidézve csalogatta, hogy üljön rá.
Mintha férje arca tükröződne a víz felszínén. Olyan jó ember volt. Nagyon szerette, és sokat beszélgettek. Megértette őt. Vele értelmét látta az életnek. Ajkain szinte érezte első csókjuk forróságát. Elgyengült tőle, ugyanakkor melege lett, biztonságot érzett és izgalmat.
19