Page 19 - Roma rapszódia
P. 19
3
A találkozás
Tavaszi reggel fuvallata ölelte körül az ébredező Jászminát. Édesapja a másik szobában nevetgélt. A kávé és a friss kenyér illata az otthon meghittségét sugallta. Hallotta Hamid fürge lépteit odakint a ház melletti lépcsőn. A húga édesanyjával feleselt a konyhában, és ez is annyira ismerős volt, hogy ettől is biztonságban érezte magát. Csukott szemmel, nyugodtan feküdt.
Egyszer csak minden átmenet nélkül a hangok elnémultak, a kávé és kenyér illata helyett áporodott levegő csapta meg az orrát, a gyomra émelyegni kezdett. Kinyitotta a szemét. Kis koszos szobában feküdt. Beszélgetést hallott, káromkodó férfihangokat. A durva hangnem megdöbbentette. Az akcentusukból kivette, hogy muzulmánok.
Megpróbált megmozdulni, de a fájdalom miatt felhagyott a kísérletezéssel. A fal nagy repedésen át egy fénycsík hatolt át. Ismét becsukta szemét, mert valaki belépett a szobába.
Ugyanaz az asszony ült le mellé, akitől az injekciót kapta kinn a mezőn. Jászmina egy pillantást vetett rá és halkan megszólalt:
– Azt hittem, otthon vagyok, és hogy mindez meg sem történt. Az asszony bólintott.
– Valószínűleg az erős gyógyszerek miatt van, és a hallucináció
megismétlődhet. A sérüléseid nagyon komolyak. Adok még orvosságot.
Jászmina szótlanul feküdt. A nő folytatta.
18
