Page 168 - Roma rapszódia

Mária nem értett egyet vele.
– Figyelj, az idők változnak, és az emberek is. A főnököddel viselkedj mindig tisztelettudóan, akkor a fiadnak is lesz majd munkahelye.
– Na, milyen az élet a szülőföldemen, ahol egykor a porban játszottam? – változtatott a témán Dárkó.
Sztefán lenyelte a szalámit.
– Találkoztam egy lánnyal, és...
– Tudtam! Csak három hete van a munkahelyén, és máris
behálózták!
Mária meglegyintette az újsággal Dárkót.
– Ne hallgass rá, mesélj nekem róla!
–Hát nincs különösebb... Rendszeresen találkozunk,
beszélgetünk arról, hogy a roma falvakban kik tudnak írni-olvasni... és meghívtam egy kávéra. Ő is hívő. Lassan, fokozatosan jött rá, hogy Istent apjaként szeretheti, emiatt olyan mély a hite.
Dárkó kinézett az ablakon, majd megszólalt.
– Behálózta egy...
Nem tudta befejezni, mert Mária nevetve az ölébe ült és elkezdte
csiklandozni.
167