Page 8 - Roma rapszódia

a föld repedésébe. Megpróbálta visszafojtani a lélegzetét, hogy így ráerőszakolja magára a halált, de a tüdeje nem engedelmeskedett. Akarata ellenére ösztönösen kapott levegő után.
Felriadt öntudatlan állapotából és összerezzent. Érezte, hogy egy kéz megérinti a vállát. Megijedt, megpróbálta még jobban összehúzni magát. Képzeletében a repedés a földben egy nagy, kavargó energiaörvény lett. Azt kívánta, bárcsak betegségtől fertőzött prostituált lenne, hogy az őt meggyalázni akarónak elszálljon az öröme, hogy bemocskolhatja ártatlanságát. Az elméje vadul zakatolt. Fellobbant benne a harag, és hatására zavaros gondolatai kitisztultak. Kinyitotta a szemét, hogy átkokat zúdítson a mellette állóra, azokat az átkokat, amelyeket gyermekkorában hallott az effélékben járatos nagynénjétől.
Szeme egy tizenkét éves fiú pillantásával találkozott. Zihálva suttogta:
– Sztefán. Sztefán Petrovity.
Sztefán Petrovity a falu bolondja volt. Nem tudott beszélni, de máshogy se tudott kommunikálni. Általában a falusi ortodox templom környékén kószált. Némely muzulmán roma számára gúny tárgya volt, és olyan történetek keringtek róla, amelyeket túlságosan is durva lenne elismételni. Egyes keresztények csúfolták, mások azonban kedvesek voltak hozzá és kényeztették.
Jászmina mindig gyengédséget érzett iránta. Sztefán szelíd fiú volt, és a szülei jó emberek: azon igyekeztek, hogy tartsanak össze a faluban a muzulmán romák és a keresztények.
Sztefán föléhajolt. A lány ösztönösen összehúzta magán a ruhát. A fiú sarkon fordult, botladozva futott a ház felé. A bejárati ajtó nehezen nyílt, mintha óriási súly tartotta volna. Sztefán nagyot lökött rajta, és az a lendülettől lassan kitárult. Riadt tekintete
7