Page 26 - KaméleON online magazin 2019. május

Kam éleON online m agazin

Pedig dehogy, sokan sétálnak bele, sokan amerre épp futott.
állnak meg közben, ez egyáltalán nem
Vagy annak a kerekesszékes hölgynek a
szégyen, de nekem valahogy nem megy.
letörölhetetlen mosolyát, akit futó társa tolt
Akkor inkább szó szerint vonszolom magam,
végig rajttól célig. Ezek a pillanatok, arcok,
de nem állok meg. Ezen az utolsó 700 tekintetek, mosolyok hihetetlen er?t adnak, és
méteren sok olyan dolog fordult meg a most, két héttel a verseny után is libab?rös

fejemben, melyeket nem írhatok le, mert a leszek, ha eszembe jutnak. Sokat lendít ez az

nyomdafestéket nem t?ri el? De mindez ember lányának motivációján, ha épp nincs
elszállt abban a pillanatban, amikor beértem kedve a mozgáshoz?

és megöleltem a páromat, aki friss lendü-
lettel futott tovább a cél felé. Akkor csak azt

a leírhatatlan elégedettséget éreztem, hogy

igenis, megcsináltam!!! Meg tudtam csinálni!
Nagyon sokat jelentett, hogy volt egy

helyszíni szurkolótáborunk, a fiam, Zsuzsi és
Hajni, a lakásból :-), sok er?t adott, és hajtott

az is, hogy nem csak magam el?tt, hanem

el?ttük is leb?gnék, ha feladnám. (Mondjuk,
valószín?leg ezt ?k nem így érezték volna,

de mindegy.) Azt is el kell mondanom, hogy
aznap menni szinte nem tudtam, fájt

mindenem, de ez elmúlt egy-két nap után. És

1-2 nap kellett ahhoz is, hogy végre
felfogjam, mit is m?veltem! Biztosan vannak

olyanok, köztük nekem is rokonaim,
barátaim, ismer?seim, akik kisujjukból

kiráznak egy ilyen teljesítményt. De nekem

ez volt az els? komoly versenyeredmény,
számomra leírhatatlan öröm, büszkeség.

Hónapok óta nem futottam, tehát a felké-

szülés, mint olyan nálam nem játszott (ez
azért nem követend? példa!) Fantasztikus

élmény volt: soha nem felejtem el a verseny
hangulatát, az út szélén álló szurkolókat, a

zenekarokat, a DJ-t, a bíztató táblákat, bekia-
bálásokat, a mellettünk elhaladó dudáló

autókat. És az embereket, akik velünk,

mellettünk, körülöttünk futottak, egymást jó
szóval, egy viccel, vagy csak egy mosollyal

bíztatva. És soha, de soha nem felejtem el

annak a handbike-os fiúnak az arcát, akit
mindenki egy emberként tapsolt meg,

26