Page 24 - KaméleON online magazin 2019. május
P. 24

Kam éleON online m agazin









                       KIFOGÁSOK





                       HELYETT ?








               Biztosan neked is akad olyan nap az életedben,

               melyet sosem felejtesz el. Nekem szerencsére
               sok ilyen van, és 2019. április 13.-14. is egész

               biztosan  ilyen  lesz.  Az  egész  azzal  kezd?dött,
               hogy  Aktív  Tündérkéim  (közösségi  médiás

               motivációs csoport.  a  szerk)  kitalálták,  fussunk
               együtt a Vivicittán, Budapesten. Kapásból igent
               mondtam,  és  még  decemberben  gyorsan  el  is

               küldtem  a  nevezési  díjat,  hogy  ne  gondol-                  Egyébként is nagyon jó volt a hangulat, tel-
               hassam  meg  magam.  Ezzel  gyakorlatilag   le  is               jesen ismeretlen emberek, a futók, és a szur-

               tudtam a felkészülést.  Mondhatnám, hogy ölbe                    kolók között is sokan bíztattak, segítettek.  A
               tett kézzel vártam a kit?zött napot, de ez nem                   ?szenvedéseimmel?  szót  ki  kell  javítanom,
               igaz,  mert  nagyon  sok  mindent  csináltam,                    hiszen tulajdonképpen egyáltalán nem szen-

               mozogtam  is  persze,  viszont  futni  egy  métert               vedtem.  Futottam,  ahogy  bírtam  és  arra
               sem  futottam.  Nagyon  szerettem  volna  talál-                 gondoltam, hogy meg fogom csinálni, hama-

               kozni a lányokkal, Budapestre mindig szívesen                    rosan  úgyis  vége  lesz!  Kis  túlzással  azt  is
               megyek, fiam is ott tanul, ?t is láthatom, nagyon
                                                                                mondhatnám, hogy élveztem! (F?leg az els?
               szuper!  Ja,  hogy  mellesleg  futni  is  kell?  Az
                                                                                2-3 km-t!) Fantasztikus érzés hárman együtt,
               lényegtelen! Szombaton a Midicittára, vagyis a
                                                                                kéz  a  kézben  befutni  a  célba  és  átvenni  a
               7  km-es  távra  neveztünk  be.  Gondoltam,
                                                                                csodaszép  érmet!  Én  kb.  ennyit  terveztem
               valaha,  még  tavaly  futottam  8  km-eket  is,
                                                                                erre  a  napra,  de  akkor  a  lányok  kitalálták,
               szóval ez a 7 simán menni fog. Vagyis halálos
                                                                                hogy  másnap,  a  félmaraton-  váltóban  a
               nyugalomban  vártam  a  versenyt,  csak  amikor
                                                                                meglév? páros mellé indíthatnánk még egy
               beálltunk  a  startzónába,  ahonnan  már  nem
                                                                                párost,  ha  én  bevállalnám? Ha!  7  km  után
               lehetett kilépni, kezdtem ráébredni, hogy hol is
               vagyok én tulajdonképpen??? Rengeteg ember                       mit  nekem  a  félmaraton  fele?  Naná,  hogy

               volt  körülöttem,  és  ránézésre  mindenki                       igent  mondtam!  Egy  szuper  vacsorával  és
               minimum  három  maratont  lefutott  már,  mit                    két-három  Aperollal  kés?bb  kezdtem  csak

               keresek  én  itt???    De  aztán  elsöpört  a                    gondolkodni:  hogy  is  van  ez?  Mennyit  is
               lendület,  muszáj  volt  futni!  Már  a  közös                   fogok én holnap korán reggel futni? És hogy

               bemelegítés is feltüzelte a hangulatot, szük-                    tulajdonképpen  normális  vagyok-e?  De
               ség is volt rá, mert bizony elég csíp?s volt az                  akkor  már  nem  volt  visszaút,  3  embert

               id?!  Jó  érzés  volt,  hogy  hárman  futottunk                  hagytam volna cserben. Mondhatnám, hogy

               együtt,  így  nem  kellett  folyamatosan  a                      akkor  már  túlságosan  izgatott  a  kihívás,  de
               szenvedéseimmel  foglalkoznom,  a  lányok                        ez  nem  igaz,  mert  az  igazság  az,  hogy

               bíztattak, poénkodtunk, húztuk egymást.                          addigra már teljesen begyulladtam.



                                                                              24
   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29