Page 10 - A sírból üdvözöl

– És miért költözött el?
– Clarity sosem beszél nekem ezekről. – Anja csuklott egyet. – Csak
játszani szoktunk.
– Mit játszotok együtt?
Anja nem felelt, a földre szegezte a tekintetét. A háta mögé dugta a
kezeit, nem akarta, hogy Naya, vagy akár bárki meglássa a karján húzódó
vágás nyomokat. Clarity azt mondta neki, hogy titokban kell tartania a közös
játékaikat, és a szabályokat sem árulhatja el senkinek. Még az anyukájának
sem. Hazudj, ha kell, mondogatta mindig Clarity. Senki sem jöhet rá az
igazságra, ha csak el nem árulod neki. De ez a mi kis titkunk marad,
megértetted?
– Babázni szoktunk – hazudta Anja, pedig a barátnője sosem babázott még
vele. Csak egyszer, amikor Anjának nagyon fájtak a vágások a karján, és sírni
kezdett. De Clarity akkor is csak bután visítozott, és letépte a babák fejét,
miközben vihogott. Anjának így az összes babája fejetlen maradt, amiket
megpróbált visszavarrni, de Clarity nem engedte. Inkább kitalálta, hogy
szurkálják meg a lábukat tűvel, és számolják meg, hány vércsepp hullik a
földre a sebből. Clarity imádta ezt a játékot, Anja kevésbé. Neki huszonhárom
csepp volt a legtöbb.
– Anja! Hahó! Figyelsz rám? – Naya megrázta a kezét a kislány arca
előtt, aki erre felkapta a fejét.
– M-mi? Bocsánat, nem figyeltem.
– Csak azt kérdeztem, elmesélnéd-e nekem, hogyan szoktatok Clarityvel
játszani?
Anja tétovázott. Nem vallhatta be a buta játékokat, félt, hogy a
barátnője még jobban megharagudna rá, és talán soha többet nem játszana
vele.
– Ezt nem mondhatom el... Clarity haragudna.
– Mi...
– Mert megbántottam! – sírta el hirtelen magát Anja. Összekuporodott
a széken, és átkarolt a térdét. – Összevesztünk! Azt mondtam neki, fáj, amit
csinál, és nem akarom, hogy többet átjöjjön hozzám játszani! És ő dühös lett
rám! Azt mondta, hogy elveszi tőlem az apukámat és az anyukámat is, mert...
mert... – Anja nem tudta folytatni. A könnyei lefolytak az arcán és eltűntek a
kötött pulóverében. Hangosan, csukladozva zokogott, Naya pedig

8