Page 11 - A sírból üdvözöl

meglepetten nézte a kislány hirtelen kitörő hisztirohamát. Felpattant, majd
ott termett mellette, és szorosan magához ölelte a kis páciensét. Finoman
simogatni kezdte a barna fürtöket, miközben igyekezett megnyugtató
szavakat suttogni Anja fülébe.
– Minden rendben van, Anja – suttogta a kislánynak. – Clarityvel majd
biztos ki fogtok békülni. Meglátod. Ne sírj ezért. Minden rendben lesz,
kincsem, nyugodj meg szépen.
– Az anyukámat akarom!
– Nemsokára ő is itt lesz, Anja. De ugye nem akarod, hogy meglássa,
hogy sírsz? – A kislány megrázta a fejét, és letörölte a könnyeket az arcáról.
– Ne mondja el az anyukámnak, hogy sírtam. Kiakadna – szipogott a
kislány.
– Megígérem, hogy nem fogom elmondani. Szeretnél játszani valamit? –
kérdezte Naya kedvesen, amint Anjának sikerült megnyugodnia, majd ahogy
a kislány lelkesen bólintott, ő is elmosolyodott, pedig még mindig nem
hagyták nyugodni a nemrég elhangzott szavak.

* * *

– Minden rendben volt? – érdeklődött Mrs. Griffits, miközben
megsimogatta a lánya haját, aki úgy bújt hozzá, mintha az élete múlt volna
rajta.
Naya tétován ránézett a nőre, majd a kislányra, és bólintott.
– Többnyire igen. De azért örülnék, ha tudnék egy kicsit beszélgetni magával
a lánya állapotával kapcsolatban.
– Micsoda? Súlyos az állapota? Beteg? Mi a baj? – kiáltott fel
kétségbeesetten Mrs. Griffits, és rémülten nézett Anjára.
– Nem, nem, dehogy! Csupán pár kérdést szeretnék feltenni magának.
Fontos lenne, és nem szívesen halogatnám.
Mrs. Griffits lehajolt a kislányához, és megpuszilta az arcát.
– Apád kint vár az autóban, menj oda hozzá, jó? Várjatok meg, én is mindjárt
megyek.

9