Page 15 - A sírból üdvözöl

Naya intett, majd figyelte, amint Mrs. Griffits kitipeg a rendelőből, és
óvatosan becsukja maga mögött az ajtót.
A nyitott ablakon keresztül behallatszott a forgalom hangja, a távolban a
templomok harangjai elütötték a hetet, ezzel is jelezve, hogy Naya mára
végzett. Azonban nem pattant fel gyorsan, hogy hazarohanjon, mint mindig.
Csak ült, meredten bámult maga elé, és hosszasan felsóhajtott. Anja
elmondásai elég furcsák voltak számára, nem igazán tudta hova tenni őket.
Bizonyára lehet, hogy még mindig a gyász okozta trauma hatása alatt
lehetett, és éppen ezért odaképzelte maga mellé Clarityt. Ám Naya érezte,
hogy itt valami nem stimmel. Neki pedig jók voltak a megérzései.
Hátratolta a székét, majd felállt, és a vállára kapta a táskáját. Gondosan
bezárta maga mögött a rendelője ajtaját, majd a lemenő napfény kíséretében
hazafelé indult. A háza elé érve bekukkantott a postaládába, majd kivette a
reggeli újságot, hogy a szemétbe dobja. Naya sosem olvasott újságot, biztos
volt benne, hogy a fele kiszínezett mese, vagy érdekesnek titulált hazugság,
csakis azért, hogy vonzzák az olvasó figyelmét. Azonban ahogy Naya a kezébe
vette az újságot, megakadt a szeme a főoldalon levő cikk címén.
Elköltöztetik a temetőt.
Naya meglepetten pislogott a címre. Valamiért eszébe jutott a délutánja
Anjával, és a kislány szavai Clarityvel kapcsolatban.
...egyedül költözött el... a szülei nem mentek vele....
...rossz emberek veszik körül, és azt akarják, hogy újra elköltözzön...
Hogy újra elköltözzön... Pedig Clarity már egy éve halott volt. Vagy ez
csak Anja meséje lehetett?

13